Az előadás ide kattintva tekinthető meg.

Kolba Mihály előadása szöveges része:

Amiről most beszélni fogok egy feltételezés, de úgy tűnik, hogy az építészetben is mint ahogy az összes többi más tudomány és művészeti ágban is, és az emberek hétköznapi életében olyan nagy változások lesznek a következő 50-100 évben, amik alapvetően meg fogják változtatni a viselkedésünket a gondolkodásunkat és a hétköznapjainkat.

Az egyik ilyen nagy változás lehet a Parametrikus építészet, amely több 100 év múlva elképzelhető hogy tényleg olyan Építészet lesz ami a Föld bolygónknak az ökológiáját már egyáltalán nem fogja befolyásolni, mert maga ez a Történet arról szól, hogy ez a legzöldebb és a legökológikusabb építészet.

Általában az építészek mindig a mai világunknak az összetettségét próbálják az épületeikben ábrázolni, megjeleníteni, ám gyakran sokkal inkább izgatni szokta az építészeket az, hogy ebben a mai világban bemutassák, megjelenítsék azt, hogy mi lesz a jövő.

Nézzünk meg egy mindenki számára közismert példát:

Budapesten található a Bálna épülete (tervező: Kas Oosterhuis és Lénárd Ilona) jó példája annak amikor a mai építészek létrehoznak a Világunkhoz, természeti környezetünkhöz hasonló metódusban létrejövő, a körülmények szeszélyeinek véletlenszerű következményeiként kialakuló formák sokféleségét. Lényegében ezzel a tervezési metodikával a körülöttünk létező természet, az univerzum végtelen változatosságát jelenítjük meg.

Az Ember 2000 évvel ezelőtt megalkotta az Euklideszi geometriát:  ebben az esetben a Közraktár épületek jelképezik ezt. Milyen geometria jellemzi ezeket a házakat, milyen formák definiálják az Euklideszi geometriát?

Egyenes, derékszög, téglalap -téglatest, négyzet – kocka, tökéletes gömb forma…és még sorolhatnám tovább.,

Sajnos azt kell, hogy mondjam hogy….Ilyen euklideszi formák a természetben a Világegyetemben ahol élünk nem láthatók, nem léteznek Az Euklideszi geometria az Ember által kitalált fikció, kitaláció, DE ilyen Euklideszi geometriai formák a természeti képződmények világában nincsenek, nem léteznek, az Euklideszi geometriának semmi köze a minket körülvevő valósághoz!

Ha Megnézünk egy fát, hegyláncolat, emberi testet, felhők formáját, a Galaxisunkat, az atommagot és az azt körülvevő elektronfelhőt, nem is beszélve a kvantummechanika képződményeiről,….EZEK az igazán létező „NEM SZABÁLYOS geometriai” formák. Az emberiség történetében az emberek által nagyon kedvelt bűvös, misztikus, szakrális, mágikus Szimmetria sem létezik a természeti világunkban a Világegyetemben. Azt látjuk körülöttünk, hogy Minden „szabálytalan”, megismételhetetlen, egyedi, amorf. Vannak ismétlődések, de mindig máshogy, véletlenszerű mintázatokat, textúrákat láthatunk.

Le Corbusier első elméleti állásfoglalása az urbanizmusról az egyenes vonal és a derékszög dicshimnuszával kezdődik, ezek olyan eszközök – mondja, amelyekkel az ember meghódítja a természetet. A Holnap városa első két bekezdése szembe állítja az ember útját egy falka szamár útjával:

“Az ember egyenes vonalban jár, mert van célja, és tudja, hová tart. Elhatározta, hogy el akar érni egy bizonyos helyet, és egyenesen oda tart. A falkaszamár kanyarog, meditál egy kicsit a maga szétszórt és szórakozott módján, cikk-cakkban halad, hogy elkerülje a nagyobb köveket, vagy hogy megkönnyítse az emelkedőt, vagy hogy egy kis árnyékot nyerjen, a legkisebb ellenállás útját választja.  Le Corbusier csodálja a rómaiak városi rendjét, és elutasítja a középkori városok festői szabálytalanságához való szentimentális ragaszkodásunkat: “A görbe romboló, nehéz és veszélyes, bénító dolog. Le Corbusier ragaszkodik ahhoz, hogy “a háznak, az utcának, a városnak … rendezettnek kell lennie” … Le Corbusier azt állította, hogy bár “a természet káoszként jelenik meg előttünk… a természetnek az éltető szelleme a rend„.

Ezzel szemben nézzük meg mi a valóság ehelyett a kitaláció – fikció helyett:

Nézzünk meg például egy klasszikus európai város Budapest belvárosa utcáinak, tereinek ma látható textúráját, rajzolatát: A belváros morfológiáját nem ember által véghez vitt tudatos tervezés alakította ki. Úgy keletkezett, hogy az emberi történelem kezdetén amikor itt Buda és Pest nem létezett hanem dús erdő, vadvirágos mező borította ezt a tájat, és az Ősemberek már itt éltek, amellett, hogy kihasználták-letarolták ezt a tájat a természetet, jártak, keltek találkoztak, és amikor mozogtak közben kitapostak ösvényeket úgy, hogy a mozgásuk, járásuk, találkozásuk közben maximálisan alkalmazkodniuk kellett a környezetük véletlenszerűen kialakult folyamataihoz, változásaihoz… Majd ezek a kitaposott ösvények és a találkozások csomópontjai teresedései, amik keletkeztek az addig ember nélküli tájban az idő előrehaladtával évszázadok évezredek alatt az emberi tevékenység fokozódásával szépen lassan nagyon lassan kis véletlenszerűen kanyargó utcákat eredményezett, a találkozási csomópontokban kis amorf terecskékkel a létrejövő kis falvakban, településekben. Kísérteties az, hogy ezek a kanyargó utcácskák ma pontosan ugyan úgy kanyarogtak mint ahogy az Ősember vagyis az első ember kitaposta amikor végig ment rajta.. Utána a falvakból kisvárosok keletkeztek, majd létrejött Pest és Buda és elérkeztünk a Pesti belvárosba, ahol a látható utcák hálózatának textúrája egyértelműen az ősemberek által taposott  régi ösvény és teresedések hálózatának a lenyomatát mutatja be, tehát ennek semmi köze a tudatos tervezéshez. Ez maga az a metódus amivel a természeti környezetünk is felépíti magát, azt is mondhatnám egy kis túlzással, hogy ez maga a Parametrikus építkezés…

Több ezer éve használjuk az Euklideszi geometriát, az előbb elmondottakkal összehasonlítva elég érdekes a kontraszt …Nézzük ezt a légifotót egy olasz városról (Toledó – jobb oldali kép), nagyon jól látszik az ősi utcahálózat, a véletlenszerűen több száz vagy akár több ezer év alatt létrejövő spontán kialakult textúra és a középen elterpeszkedő az Euklideszi geometria, az ember által kitalált, elképzelt fikció vezérletével felépített hatalmas templom és kolostor derékszögű – négyzetes, körívekkel felrajzolt szimmetrikus kompozíciója között feszülő ellentét!

Abból a szempontból egyébként jól működött, jól működik az Euklideszi geometria, hogy ha pl. két oszlopot lerakunk és egy gerendát rárakunk majd ezt megsokszorozzuk akkor egy nagyon jól használható fedett teret tudunk létrehozni, ez nagyon egyszerű, gazdaságos, praktikus,…. CSAK EGY NAGY BAJ VAN VELE! Mi a baj?…. Egy brutális és szerintem rendkívül primitív beavatkozás a természeti környezetünkbe, MERT SEMMI KÖZE HOZZÁ!

A Parametrikus építészet az teljesen-totálisan más. (és próbáljunk attól elvonatkoztatni, hogy éppen Parametrikus -nak nevezzük, szerintem egyébként nekem egyre inkább rossznak tűnik ez az elnevezés, lehetne pl. Organikus építészetnek nevezni csak ezt az organikus szót már annyian használták annyi minden kitalált fiktív értelemben, hogy az építészet világában teljesen elvesztette a biológia tudományában eredetileg használt konkrét jelentését, totál eltorzították az igazi értelmét.

Na de mondhatná valaki, hogy ez a Parametrikus építészet vagy micsoda is „csak” egy kitalált történet és egy fikció. Igen ez így van valóban, jelenleg csak ott tartunk, hogy kezdjük felfedezni nem csak ösztönösen, hanem ismeretelméleti alapon a tudomány segítségével azt, hogy milyen metódusban, milyen algoritmusok vezérletével jönnek létre a körülmények szeszélyeinek véletlenszerű következményeiként a természeti és biológiai formák sokfélesége, MILYEN METÓDUS SZERINT építkezik a természeti környezetünk.

A két kulcs szó itt az algoritmusok vagy inkább ahogy a tudomány nevezi az információ (amit egyébként a világ egyik legjelentősebb fizikusa James Clerk Maxwell „démonnak” nevezett el, és ez nem vicc, ma a Démon megnevezést használják a tudósok amikor erről beszélnek a nem mellesleg napjainkban folyó hihetetlenül intenzív kutatásaik során…), tehát az információ pl. a DNS spirál és a benne lapuló gének szekvenciái, vagy a fraktálok még ma is rejtélyes de óriási szerepe a természeti képződmények formavilágában és sorolhatnám tovább….) ILLETVE a körülmények állandóan változó véletlenszerűsége, vagyis a véletlen mint egy nagyon fontos eleme ennek a történetnek.

Pl. az evolúció folyamata amely segítségével létrejön az egyedek alkalmazkodása az állandóan véletlenszerűen változó környezetünkhöz a DNS -ben tárolt információk, algoritmus eszközével, vagy a fa növekedése, ahol a Fa a fraktál geometria eszközével a növekedése közben maximálisan tud alkalmazkodni azon a helyen a környezetéhez, a változásokhoz, minden fa más formájú, nincsen kettő ugyanolyan fa, számít a terep lejtése, tájolása, a széljárás, a körülötte már ott található növényzet, a környező fák elhelyezkedése, az, hogy éppen mennyit esik az eső, honnét fúj a legtöbbet a szél és éppen mennyi napfény jut el hozzá, mennyi hely van a gyökerének, hogyan nő bele az erdő hihetetlen komplex hálózatába a gyökér rendszere a felszín alatt és még sorolhatnám tovább.

Említhetném még rejtélyes fraktál geometria – algoritmus nagyon sok helyen megjelenő mintázatát…. amely látható a fa rajzolatához hasonló tüdő, vese, a teljes érhálózat, a hegyláncok sziluettje, a partvonalak végtelen töredezettsége képén, és így tovább.. Ezeknek a fraktál alakzatoknak az elképesztő, szinte értelmezhetetlen, de „laikus szemmel is jól látható” önhasonlósága. A fraktál geometria maga olyan képződmény, ami hihetetlen módon tud beleidomulni a világ kaotikus véletlenszerűségébe….

És talán nem irreális az, hogy az eszközeink, pl. a számítógépes algoritmusok, MI vagyis a mesterséges intelligencia fejlődésével, valamint a világunkról egyre bővülő ismereteink, tudásunk növekedésével a távoli jövőben ugyanezekkel a metódusokkal teremtsük meg a saját magunk, az emberek által megalkotott környezetünket ami reményeink szerint egybe tud majd olvadni szinte tökéletes beilleszkedéssel a természeti környezetünkbe….Ez lehet esetleg majd a legzöldebb építészet, és ennek a fajta mai nevén parametrikus építkezésnek lesz talán a legkisebb ökológiai lábnyoma ugyanúgy ahogy egy fa is a növekedése közben a lehető legorganikusabb és a lehető legtakarékosabban használja fel a környezetében rendelkezésre álló energia forrásokat (napfény) és a hasznosításra kerülő matériát…

,Kas Oosterhaus és Lénárd Ilona Bálna épülete, amely rárepült a közraktárak régi házaira szerintem nagyon jól bemutatja a múlt és az új jövő építészetének a kontrasztját…Itt áll a két hosszú épület az un. közraktárak amik derékszögű síkokból állnak téglatest és körívek összerakásából szerkesztett ablakok sorozatából kialakított lyuk architektúrával, sík egyenes síkokból kiképzett magas tetővel, a padlástér metszete háromszög formájú… Ezzel szemben a Bálna formája kiképzése teljesen más mint a Közraktárak Euklideszi geometriája hisz minden porcikájában görbületében rezdülésében mindig változik.

Meg kell említenem Zaha Hadid -ot aki a szerintem a legfontosabb építész az un. parametrikus építészet világában. Hadid már sajnos meghalt nemrégen de az irodája töretlenül működik és Patrik Schumacher akit Zaha Hadid fedezett fel, most is Hadid irodájában dolgozik. Rengeteg építészt megemlíthetnék még de idő hiányában menjünk tovább….

Bizonyára az is ismerős sokak számára, hogy Zaha Hadid a Szervita térre tervezett egy házat, ami az amorf formájával nagy vitát kavart, de aztán ha jól emlékszem nagy nehezen mégis elfogadták a különféle tervtanácsok, de sajnos a brutális 2008 -as válság meghiúsította a felépítését… Ez nagy kár.

Tehát mi a Parametrikus építészet:

amikor a Formát alkotó elemek paramétereinek megváltoztatásával generálunk egy Új formát. A formák mintázatát számítógépes algoritmus generálja. Ezt az algoritmust építész tervezők majd későbbiekben akár MI vagyis mesterséges intelligencia teremtik, majd a számítógépes program által véletlenszerűen generált folyamat eredményeképpen felrajzolt mintázatokba „belenyúlva” a Tervezők (vagy a Mesterséges intelligencia) tovább módosítva a mintázatok paramétereit létrehoznak a természethez hasonló metódusban létrejövő, a körülmények szeszélyeinek véletlenszerű következményeiként kialakuló formák sokféleségét. Lényegében ezzel a tervezési módszerrel a körülöttünk létező természet, világunk végtelen változatosságát jelenítjük meg (ha minden jól megy majd a jövőben..).

Vázlatosan milyen megjelenési formái, kezdeményei vannak most ennek az építészeti viselkedésnek? Szeretném megjegyezni, hogy nagyon gyerekcipőben jár még, amiről itt beszélek, a technikai eszközök, a tudományos eredmények alig pár évtizede kezdték ezt a folyamatot megalapozni, most még talán inkább ösztönösen alkotnak a természeti környezetünk képződményeivel rokon épületeket az építészek, de ez a folyamat határozottan elindult…

1. Olyan épület formákat alkotunk amit eddig el sem tudtunk képzelni mint ahogy a körülöttünk látható természeti formák is hihetetlenül változatosak….
2. Az épületek szerkezeti kialakítás mintázatai, textúrái is kitőrnek (kitörtek már több évtizedekkel ezelőtt) az Euklideszi geometria világának béklyójából
3. És a homlokzati felületek random kialakítása, ami teljesen elterjedt forma napjainkban, szinte alig van olyan épület, amelyiknek a homlokzati kiképzése nem véletlenszerű textúrájú, mintázatú.

Tehát a fejlődés megállíthatatlannak tűnik., a számítógépes algoritmusok, rajzoló programok az animáció, a design, a matematika a komputerizáció forradalma és most már a mesterséges intelligencia elképesztő változásokat fog elhozni mind az építészetben és mindenben, sőt a hétközmapi életünkben is.

Az igaz, hogy most jelenleg a Parametrikus épületek megvalósítása még nagyon nehézkes, és rengeteg erőforrást igényel. Nem jött el még a technológiai váltás, amit pl. egy évszázaddal ezelőtt a vasbeton alkalmazása jelentett.

Valószínűleg a robotika és a nanotechnológia extrém tulajdonságokkal rendelkező nanostruktúrák fejlődése nanorobotok megjelenése hozza el azt a fordulatot, hogy parametrikus épületek kialakítása általánossá váljon. az ebben a tudományágban folyó anyagszerkezeti kutatások extra erős, extra könnyű anyagokat ígérnek.

Végül röviden bemutatom egy olyan tudományos műhely tevékenységét ami inkább tudományos alapon kutatja a jövő lehetőségeit:

Neri Oxman

Neri Oxman 2010 óta vezeti az MIT médialaboratóriumának egyik kutatócsoportját, amely arról híres, hogy radikálisan új, teljességgel interdiszciplináris munkákat hoz létre, ő ezt a kutatási metódust anyagi ökológiának hívja. Számítógépes dizájnt és építészeti elemeket, 3D-s nyomtatást, anyagmérnökséget és szintetikus biológiát használ, hogy kifejlessze megoldásait olyan problémákra, „amelyek talán még nem is léteznek”. Tehát komplex módon a művészetet és építészetet ötvözik a formatervezéssel a biológia tudományával a számítástechnikával, és az anyagtudományokkal. Tudományos alapon foglalkoznak azzal, hogy a jövőben milyen környezetet tudunk magunk körül megteremteni… 

Más kísérleti alkalmazás például a 3D nyomtatású ruházat… (2 kép)

Neri Oxman kutatócsoportja olyan épületeket képzel el, amelyeknek 3D nyomtatással készült üveghomlokzata a napenergiát hasznosítja, és szabályozza a belső hőmérsékletet. Az általa tervezett Aguahoja I 3D nyomtatású, változó koncentrációjú, szilárdságú, átlátszóságú és merevségű membránokból építették fel. Az anyaga vízben oldódik és biológiailag 100 százalékosan lebomlik: legnagyobbrészt kitozánból, azaz páncélos állatok kitinjéből előállított polimerekből, pektinből és cellulózból áll. A kitinhez a Legal Sea Foods étteremből szereztek nagy mennyiségű rákpáncélt, a pektint almából és más gyümölcsökből, és a cellulózt is növényekből vonták ki – ezek egyébként azok az anyagok, amelyek a Földön a leggyakrabban fordulnak elő. Ha ezek a membránok visszakerülnek az óceánba, akkor táplálékot jelentenek az ottani élőlényeknek – akiktől aztán még több kitinhez juthatunk. Neri Oxman jogosan teszi fel tehát a kérdést miért is tervezünk még mindig a műanyaggal?..

Az öreg erdőket és korallzátonyokat inspirációként használta, ahol a hulladék gyakorlatilag nem létezik, a tervezőcsapat összehasonlította ezt az építőiparunk hulladéktermelési arányával, ahol a tárgyak lejárati dátummal rendelkeznek, és az anyagokat gyorsabban nyerjük ki a földből, mint ahogyan pótolhatók.

Az általuk használt biokompozitok mint ahogy említettem bolygónk legelterjedtebb anyagaiból-cellulózból, kitozánból és pektinből-állnak. ….. olyan tulajdonságokkal rendelkező anyagokat hoznak létre, amelyek a hő és a páratartalom hatására megváltoznak, sőt, ha úgy alakul akkor le tudnak bomlani a vízben, megszüntetve a hulladékképződést, ráadásul új életet táplálhatnak.

Az előadásom végén a Kolba és Társai Építész stúdió által tervezett un. Parametrikus tervezéssel kialakított épületek terveit is bemutatom: A legfontosabb az Üllői úti szállodánk amelyik konkrétan számítógépes algoritmus segítségével készült parametrikus eszközökkel úgy, hogy a végső döntéseket mi tervezők hoztuk mindig (Tervező munkatársaim: Gyulai Levente, Jobbágy Ágnes és Kern Anita). Vagy pl. a Szombathelyre készülő szálloda (munkatársaim: Jobbágy Ági, Szókán Ricsi, Tusán Eszter), ….. az Ó utcai szálloda terve (Munkatárs: Mészáros Ábel), ill. a most épülő TURA GROUP Székház random homlokzata (munkatárs: Kovács Attila)

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ha esetleg van kérdés szívesen válaszolok…

Budapest, 2022-01-28