A TV2 Életmódi című műsorában készült interjú ide kattintva tekinthető meg

Bálna épület:

Az épület a Közraktárak rendbetételét és hasznosítását szolgálta. 2009 -ben kapott építési engedélyt és 2013 -ban nyílt meg. Az épületegyüttes tervezői Kas Oosterhuis és Lénárd Ilona holland építészek, .. a régebbi nevén CET nem a tervek szerint épült meg, emiatt minőségbeli kifogások és jogi viták borzolták fel a kedélyeket (ami jellemző a magyar állapotokra..).

Ahogyan közismert a tervezési analógia megtalálásában egy vízhez kapcsolódó kvázi metafora, a cethal játszott szerepet. Az épület formája tagadhatatlanul követ egyfajta zoomorf (állatszerű) morfológiát. Igazán izgalmas az, ahogy a régi eukleidészi geometrikus formájú épületek felett és között elterül ez a nemeuklideszi parametrikus héjszerkezetű bálna szerű test, itt találkozik és ütközik a múlt és a jövő építészete. Nyilvánvalóan látszik az, hogy a klasszikus archetípus, a derékszögű egyenes síkokból összerakott, a falsíkokban megjelenő derékszögű tégla formájú merev lyukarchitektúra nagy kontrasztot alkot a CET – Bálna minden izében, porcikájában hajló – görbülő hagyományos ablak – lyukarchitektúra nélküli testével.

Ez a Bálna jó példája annak amikor a mai építészek létrehoznak a Világunkhoz, természeti környezetünkhöz hasonló metódusban létrejövő, a körülmények szeszélyeinek véletlenszerű következményeiként kialakuló formák sokféleségét. Lényegében ezzel a tervezési metodikával a körülöttünk létező természet, az univerzum végtelen változatosságát jelenítjük meg.

Az Ember 2000 évvel ezelőtt megalkotta az Euklideszi geometriát: Közraktár épületek jelképezik ezt.

• egyenes, derékszög, téglalap, kocka, tökéletes gömb forma…stb. ilyen euklideszi formák a természetben, Világegyetemben nincsenek nem léteznek, ezt már hangsúlyoztam az előző beszélgetésünkben.

Tehát 2000 évig a világnézetünk alappillérének számított az euklideszi geometria, feltételeztük, hogy a Világegyetem, természeti környezetünk tapasztalati tere, a természeti képződmények formája pontosan olyan szerkezetű, mint az euklideszi elmélet által leírt absztrakt tér. De ez nem így van, ez az emberek által kitalált fikció, semmi köze a valósághoz!

Megnézünk egy fát, hegyláncolat, emberi testet, felhők formáját, ezek az igazán létező „NEM SZABÁLYOS geometriai” formák. Szimmetria sem létezik a természetben.

Minden „szabálytalan”, megismételhetetlen, egyedi, amorf. Vannak ismétlődések, de mindig máshogy, véletlenszerű mintázatok, textúrákat láthatunk. (Megjegyzem a Bálna formája szimmetrikus, itt egy kis hiba csúszott a gépezetbe..)

Zaha Hadid háza a Szervita téren:

Vegyünk egy másik példát, amivel érzékelhetjük az előbb elmondottakat:

Zaha Hadid aki talán a leghíresebb mai építész (sajnos nemrégen meghalt, de az építész irodája tovább működik..) is tervezett Budapesten egy hasonló, vagy talán még jobb házat a Szervita térre. A képeken látható egy csodálatos parametrikus épület, amely természetesen nem illeszkedik a klasszikus budapesti derékszögű merev épületformák közé.

Milyen morfológiai környezetbe került Zaha Hadid háza?

Látható, hogy a belváros több évszázad alatt kialakult utca és tereinek városi szövete, morfológiája sem eukleidészi kiképzésű, hisz geometriai szempontból se az utcák se a Szervita tér nem derékszögű rajzolatú. … Hisz nem a tudatosság, mérnöki szerkesztés eredménye. Buda és Pest települések kialakulása előtti időkben az itt létező – található burjánzó vadregényes természeti környezetben az emberek által vágott és taposott ösvények véletlenszerűen jöttek létre és ennek a rajzolatát – mintázatát hűen megőrizték az belvárosi utcák – terek, emiatt kanyarognak látszólag teljesen értelmetlenül és jöttek létre az ősi emberek találkozási helyeinél az amorf teresedések, terek mint pl. a Szervita tér is. Ez is a Parametrikus építészet Maga,….. a Homo Sapiens történelmének a hajnalán véletlenszerűen vágott ösvények és teresedések mintázata – lenyomata jelenik meg a mai belváros utca és tér szövetének rajzolatában..

Annak idején Zaha Hadid házát kinyírták a magyar építészek és az akkori un. neves építészekből álló tervtanácsok arra hivatkozva, hogy nem illeszkedik és nem integrálható bele ez a ház a túlzottan amorf, lágy formájával a belváros un. klasszikus szövetébe. A merev és szerintem ósdi euklideszi kockák és téglatestek között Hadid épülete nem is akar illeszkedni, ..nem is tudna, inkább azt mondanám, úgy alkalmazkodik a környezetéhez, hogy egy új minőséget teremt a múlt építészete és az új – a jövő építészetének kontrasztjával. Ráadásul a belváros véletlenszerűen létrejött utca és térrendszerének szövetében nagyon is helyénvaló egy a parametrikus szerkesztés elveit követő számítógépes algoritmus által generált épület, építészeti tömegforma…

… Ahogy a fa formája is létrejön a fraktál algoritmusok alapján a fa növekedése folytán a környezet véletlen behatásainak az eredményeképpen, széljárás, napsütés, terepviszonyok, környező fák és egyéb természeti képződmények miatt minden másik helyszínen más formájú lesz a fa….),

Nagy kár, hogy nem valósult meg ez a csoda. Magyarországon kevesen ismerik Zaha Hadidot és a mai parametrikus építészetet. Ez az építészet nem egy új építészeti stílus tehát NEM STÍLUS, hanem egy olyan gyökeres fordulat lesz az építészet világában IS, ami alapvetően meg fogja változtatni az építészettel kapcsolatban IS.. A GONDOLKODÁSUNKAT ÉS A VISELKEDÉSÜNKET. Azok az építmények, házak amiket ez idáig az emberek az euklédeszi geometria jegyében építettek természeti környezetünk hihetetlen változatosságához képest jóval egyszerűbbek és azt is mondhatnám, hogy primitívebbek..  Jelenleg már azt pedzegetjük, hogy milyen metódusok vagy un. algoritmusok, és milyen véletlenszerű folyamatok mentén jön létre, ÉPÍTKEZIK a természeti környezetünk a Világegyetem, de igazán még csak most indultunk el azon az úton, hogy ugyanezekkel a metódusokkal teremtsük meg a SAJÁTMAGUNK emberek által alkotott környezetünket ami a távoli jövőben reményeink szerint egybe tud olvadni szinte tökéletes beilleszkedéssel a természeti környezetünkbe..

És ez lesz az igazi ZÖLD ÉPÍTÉSZET, ennek a fajta mai nevén parametrikus építkezésnek lesz a lehető legkisebb ökológiai lábnyoma. Ugyanúgy ahogy egy fa is növekedése közben maximálisan alkalmazkodik a környezetéhez, a „legorganikusabb” és a legtakarékosabban használja fel a rendelkezésre álló energiaforrásokat (napfény) és a hasznosításra kerülő matériát, tehát a legkisebb az ökológiai lábnyoma, ugyanezzel a metódussal létrejövő épületek is a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal születhetnek meg.

Neri Oxman

Neri Oxman 2010 óta vezeti az MIT médialaboratóriumának egyik kutatócsoportját, amely arról híres, hogy radikálisan új, teljességgel interdiszciplináris munkákat hoz létre, ő ezt a kutatási metódust anyagi ökológiának hívja. Számítógépes dizájnt és építészeti elemeket, 3D-s nyomtatást, anyagmérnökséget és szintetikus biológiát használ, hogy kifejlessze megoldásait olyan problémákra, „amelyek talán még nem is léteznek”. Tehát komplex módon a művészetet és építészetet ötvözik a formatervezéssel a biológia tudományával a számítástechnikával, és az anyagtudományokkal. Tudományos alapon foglalkoznak azzal, hogy a jövőben milyen környezetet tudunk magunk körül megteremteni…

Pl. Olyan épületeket képzel el, amelyeknek 3D nyomtatással készült üveghomlokzata a napenergiát hasznosítja, és szabályozza a belső hőmérsékletet. Az általa tervezett AguahojaI 3D nyomtatású, változó koncentrációjú, szilárdságú, átlátszóságú és merevségű membránokból építették fel. Az anyaga vízben oldódik és biológiailag 100 százalékosan lebomlik: legnagyobbrészt kitozánból, azaz páncélos állatok kitinjéből előállított polimerekből, pektinből és cellulózból áll. A kitinhez a Legal Sea Foods étteremből szereztek nagy mennyiségű rákpáncélt, a pektint almából és más gyümölcsökből, és a cellulózt is növényekből vonták ki – ezek egyébként azok az anyagok, amelyek a Földön a leggyakrabban fordulnak elő. Ha ezek a membránok visszakerülnek az óceánba, akkor táplálékot jelentenek az ottani élőlényeknek – akiktől aztán még több kitinhez juthatunk. Neri Oxman jogosan teszi fel tehát a kérdést miért is tervezünk még mindig a műanyaggal?..például..

Az öreg erdőket és korallzátonyokat inspirációként használta, ahol a hulladék gyakorlatilag nem létezik, a tervezőcsapat összehasonlította ezt az építőiparunk hulladéktermelési arányával, ahol a tárgyak lejárati dátummal rendelkeznek, és az anyagokat gyorsabban nyerjük ki a földből, mint ahogyan pótolhatók.

Az Aguahoja által használt biokompozitok bolygónk legelterjedtebb anyagaiból-cellulózból, kitozánból és pektinből-állnak. Ezeket ezután digitálisan gyártják, és olyan tulajdonságokkal rendelkező anyagokat hoznak létre, amelyek a hő és a páratartalom hatására megváltoznak, sőt ha úgy alakul akkor le tudnak bomlani a vízben, megszüntetve a hulladékképződést, ráadásul új életet táplálhatnak.

Más kísérleti alkalmazás például a 3D nyomtatású ruházat…

Ez a jövő, nézzük mit lehet mos tenni, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomot….

Vannak lehetőségek, de ezek csak részmegoldások!

A beépített anyagok teljes megújítása mellett (beton, acél, stb. előállítása teljesen karbonmentes zöld technológiával…) a következő lehetőségek vannak még jelenleg:

• Meglévő épületek megtartása (szerkezet, alapozás, falak nagy része marad), átalakítása, bővítése, felújítása XXI. századi designnal, mai igényeknek megfelelő kialakítással. Rendkívül izgalmas és lenyűgöző a régebbi kor épületének lenyomatát ötvözni egy mai architektúrával.
• Az épülő objektum – épület teljes Életciklusát figyelembe vevő szemlélet, a Körforgásos gazdasági modellben való kialakítás (ne legyen hulladék, újra felhasználás, stb..)
• Épületek egyes részei nincsenek befejezve, nincs álmennyezet, csupasz falak, látszó szerkezetek maradnak a kész házon. (szerintem nincs értelme ennek, mert az építészet nem erről szól, hogy ronda házakat, környezetet teremtsünk magunk körül..)