Budapest, XIII. ker. Margitsziget, Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda bővítése, tervpályázat
III. helyezés

• tervezés éve: 2004
• beruházás költsége: kb. 2 milliárd HUF

Tervezők:

• Károlyi István, Kolba Mihály, Hetessy Miklós, Urbán Attila
• munkatársak: Koffler Vanda, Belányi Zsolt, Flaisz Tamás

A kontinens-, illetve világversenyek alkalmából a fogadó országnak – a létesítmény (és a rendezés) színvonalával – fel kell mutatnia önmagát. Ezért a terv gondolati pillérei építészeti jellegűek:

• a közönség útvonalára történő szervezés,
• markánsan karcsú szerkezetek,
• a jelentős sporteseményhez méltó emblematikus megjelenés,
• gyors kivitelezhetőség,
• célszerű utóhasznosítás.

Az új létesítmény megközelítési főiránya tervünk szerint a Nemzeti Sportuszoda főépületének előteréről indul. Ez a tér ma is rendezett, méltó a nemzetközi sport-eseményekhez. Az új főbejáratra rávezető útvonal, – amely jelenleg az NSU nyitott részéhez tartozó keleti lelátó feltöltésére szolgál -, nagyrészt meglévő elemek (fasor, díszburkolat) felhasználásával dromosszá alakítható. A dromosz az útvonal elején igényel beavatkozást: elsősorban a szabadtéri medence sátrához tartozó gépszín áttelepítését. Az útvonal végén a dromosz tölcséresen kiszélesedve vezet rá a főbejárati díszlépcsőre és a szimbólumként megformált műugró toronyra. A közönség útvonalának fő elemei – dromosz, főlépcső, gyalogos híd, utcás rendszerű lelátók – a terv gerincét képező szoros egységet alkotnak.

A főlépcső a közönséget a hídként megformált gyalogos platformra vezeti fel, ahonnan a keleti és nyugati lelátóutcák közelíthetők meg. A lelátók hossztengelyére történő ráfordulás sarokpontjai is térbeli élményt kínálnak: a torony újabb nézőpontokból jelenik meg. A lelátók utcás rendszerűek, azaz hosszanti közlekedési tengelyüket oldalt nyitott oszlopcsarnokos utcák, a sztoák képezik. Ezeken haladva a közönség nemcsak a szép parki környezettel, hanem az események fő színhelyével, a medencék terével is mindvégig vizuális kapcsolatban marad. Az oszlopcsarnokokból az alsó szektorok felülről, a felső szektorok alulról tölthetőek.

Az ünnepélyes főlépcső a dromosz végén vezet rá a hidra. 9,90 m szélességével a lökésszerű forgalmi igényeket is fogadni tudja.

A gyalogoshíd több funkciót egyesítő komponens. A híd felső szintje a versenyek ideje alatt közönség-elosztó térként működik. Versenyeken kívüli és utóhasznosítási időszakokban a Duna parti sétányt és a szigeti belső főutat összekötő híd turista-vonzó attrakcióként szolgálhat. Az érdeklődők innen a benn folyó élet megzavarása nélkül tekinthetik meg az új és a régi létesítményeket. A hídról közelíthető meg a műugró toronyba rejtett kilátóterasz is. A híd és a torony együttese más eszközökkel ugyan, de a grazi Mura-szigethez hasonlóan működhet. Nevezetesen lehetőséget nyújt a lakosság számára, hogy a sziget-folyó-város kapcsolatrendszert új nézőpontokból élhesse át. Maga a híd, mint térhatároló elem, a NSU nyitott katlanját – az elbontott északi lelátó helyett – könnyed oszlopsorral zárja le. A híd alatt – közönségtől eltakart helyen – nap- és esővédett térben pihenhetnek a sportolók.

A lelátó utca szinten lévő födémlemez alatt helyezkednek el a kiírás szerinti sportolói, valamint a közönséget kiszolgáló helyiségek. Az előbbiek építettek, az utóbbiak mobilok. A 6000 nézőt kiszolgáló vizesblokkokat 20 láb méretű (606x244x259 cm) szabványos konténerekbe telepítettük. A konténerek belső kiképzésének, szerelvényezésének jellemző anyaga rozsdamentes acél. Kívül-belül masszívak, vandál-biztosak és teljes mértékben műhelyben előregyárthatóak. Úgy csatlakoztathatók a kiépített közműcsatlakozásokra, mint a hajók a jacht-kikötőben. A konténerekbe kerültek a büfépultokkal kapcsolatos mellékhelyiségek is.

A szinkronugrás követelményeit kielégítő műtárgyak világszerte egyre kevésbé emlékeztetnek a hagyományos ugrótornyokra. Tervünk is új utat követ. A kiírás eleve igen magasra tette a mércét: a tájolást, méreteket, statikai követelményeket szigorú szabályok rögzítik, a formálásnak szimbolikus erejűnek kellett lennie, továbbá harmonizálnia kellett a NSU nyitott medencéjénél lévő két zömök toronnyal is. Tervünk úgy kínál megoldást erre a feladat-halmazra, hogy az ember – alkotta struktúra és az élő organizmus, azaz a szerkezet geometriája és a meztelen emberi test között feszülő ellentétre épít.

Az ellentétet építészeti eszközökkel fokoztuk. Olyan térbeli rácsot terveztünk, amely szerkezeti karcsúságának csak a statikai követelmények szabnak határt. Az acélrácsot reflexió-mentes biztonsági üvegezésű hártya határolja. A háromszög alaprajzú rács szélesebb végébe rejtettük a lépcső és felvonó-blokkot, ahonnan az elugró helyekhez vezető födémszakaszok – a transzparencia fokozása céljából – szintén üvegszerkezetűek. Az elugró-helyek konzoljai tömör acélburkolatú késpengeként állnak ki a medence felőli üvegfalból.

A lépcsőblokk lefelé összeköttetésben áll a medencék körüli szerelőfolyosóval, továbbá felvezet a torony legfelső, már nem a sporttal kapcsolatos szintjére: a szintén körbeüvegezett kilátó teraszra. Az utóbbinak a gyalogoshídnál már említett – utóhasznosítási időszakban virágzó – turista látványosságként szántunk szerepet.
Mivel célunk a NSU nyitott részéhez hasonló mediterrán hangulatú katlan létre-hozása volt, le kellett zárnunk az északi oldalt. A kalandpark látványát sem tartottuk kívánatosnak. A tervezési terület és a kalandpark határán álló zászlósor 40 zászlórúdjára az Európa Bajnokságon résztvevő nemzetek zászlóit vonják majd fel. A látvány egy hatalmas murális mű, nemzetközi szőttes. A zászlórudak között 1,50 m magas textilanyagú sávok vannak átfonva, amelyekből a három felső sáv a rendező ország – hazánk – színeit viseli.